Olvasói levél. Megtetszett, mert érdekes kérdést boncolgat a szülők-iskola-nevelés-állami nevelési- és pszichológiai rendszer tekintetében.

Ki a felelős a nevelésért, hogyan szólhat bele egy szülő, mit tehet, ha nem ért egyet az állami nevelde jutalmazási és büntetési szokásával?

"Nem tudom, hogy a pszichológus is ide tartozik-e," Ide. Csak mondjuk.

"A fiamat magániskolába írattuk. Egy új rendszerűbe, amiben délután is vannak órák, az anyák egy részének ismerős ez a rendszer. ... A tanítónánijével első nap összetűzésbe került. ...NEm akarok semmi rosszat mondani a tanárnéniről, de hogy én türelmesebb vagyok, az biztos. A tanárok behívattak, hogy a gyereket otthon kellene megnevelni, nem képes figyelni, ezért kapja minden nap a rengeteg feketepontot. De hogy nem tűnt még föl nekik, hogy amióta ezt csinálják, azóta sokkal izgágább a fiam?? ... A pszichológus aztán lekezelően közölte velem, hogy a fiam - tanácsa szerint - nem odavaló, HIPERAKTÍV. Az előző iskolájában hol volt ez a "betegsége"?? A gyereken ez a bélyeg maradt rajta, így gondolkoznak róla. Kénytelen leszek kivenni onnan és másik iskolába beiratni, mert nem szívesen engedem iskolába. Ezzel a megbélyegzéssel csak azt érték el a naaagy diagnosztikai szakemberükkel, hogy a gyerek egyre rosszabb. Az előző iskolájában nem volt semmi gond vele!"

A bejegyzés trackback címe:

https://drtucc.blog.hu/api/trackback/id/tr661368428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liriell 2009.09.08. 14:52:58

Nekem még nincs gyerekem, viszont iskolában dolgozom. Komolyan azt várnák el a szülők a pedagógustól, hogy az ő nevelési elveik szerint neveljük a gyereket az iskolában is?

Minden egyes gyerekhez tanuljuk meg esetleg előbb azt, hogy anyu mit javasol, s mindenkit a szerint jutalmazzunk, büntessünk, ugye?

S aztán a kedves anyukák az élet minden területét, beleértve a boltost, leendő főnököt, az APEH-et, okotassák ki saját nevelési elveikre.

Egyértelműen ezt javasolnám!

netke 2009.09.08. 15:05:21

Nos, én amondó vagyok, hogy egy vélemény nem vélemény. Mindennek két oldala van. Lehet, hogy a pedagógusok kifogták azt a gyermeket, de lehet, hogy valóban gond van vele. A pedagógia nem egy egzakt tudomány. Nem egyforma minden gyermek, igy nevelni sem egyformán kell. Azt gondolom ilyenkor valóban a másik iskola a megoldás. Ha az anyuka nem működik együtt a nevelővel, háborog, haragszik, indulatos, az sem neki, sem a nevelőknek, sem a gyermeknek nem jó. Legjobb mindig az összedolgozás, az együtt gondolkodás. Egy szülő és egy pedagógus ha összefog sokféle problémát meg tud oldani. Sokszor ott vész el a gyermek, hogy otthon azt hallja: "ne is hallgas rá kisfiam, nem jó az a tanár" Ilyenkor a szülő saját maga alatt vágja a fát, mert mutat egy kibúvót a gyereknek a felelősség alól és mindenki higyge el, a gyerek él is ezzel a lehetőséggel. Én voltam már szülő is és pedagógus is. Tudom, hogy egy környezet változás segithet egy gyereken, de azt is, hogy néha épp ez árt. Volt olyan szülő, aki dacos volt és kikérte magának és volt olyan is, aki meghallgatott és elmondta, hogy miben ért egyet és miben nem. Szerintem a konfliktus helyzeteket kezelni kell és nem elfutni előlük. A tagadás is egy elfutás, mégha ezt is tagadjuk, de ebben egy pszichológus véleményét is szívesen meghallgatnám. Egy biztos. Nem vagyunk tökéletesek, sem mint szülők, sem mint pedagógusok és legkevésbé tökéletes a gyermek. Kialakulófélben van a személyisége és ez közös felelősségünk.

nokomi 2009.09.08. 15:52:16

Lehet, én elvinném egy független pszichológushoz, mégis képet kapjak ezek után a gyermekemről.Kérnék egy szakvéleményt. Amennyiben azt kapom válaszként, hogy a gyerek teljesen normális, akkor mint "nyugodt" szülő az asztalt borítanám rá az iskola pszichológusra. :) Az iskolából természetesen mindenféleképpen kivenném, mert innentől kezdve az iskolában el van ásva a gyerek...
Üdv

bobó1 2009.09.08. 16:25:29

Na én eleve nem irattam volna ilyen puccos iskolába ..itt a tanárok is el vannak szállva ..szerintem

Anabelle_ 2009.09.08. 16:32:41

Netke: Láttál már olyat, amikor az iskolaváltás rosszat tett a gyermeknek?

Ez az olvasó azt választotta megoldásként, és talán arra a legkíváncsibb, ártani fog-e ez a gyermeknek, és talán Neked volna erről tapasztalatod.

Anabelle_ 2009.09.08. 16:40:32

Nokomi: A levél hosszabb volt és az tartalmazza azt, hogy elvitte a szülő egy független pszichológushoz a gyermeket diagnosztizálásra. A független értékelés összetett volt, de megkérdeztem Bolgár Bernadett gyermekpszichológust, aki értelmezte számomra: ez a gyermek hajlamos a tekintélyszemélyekkel szemben ilyen viselkedésre, pontosan a szülői nevelés miatt, ő mindig magyarázatot fog követelni az életében az utasításokhoz, ez az iskola pedig ezt nem tűri, ahogyan az élet néhány egyéb területén is lesz emiatt konfliktusa. A szülői döntés az iskolaváltásról ki fog hatni a gyermek viselkedésére a tekintélyszemélyekkel szemben. Hosszú lett a szakértő válasza és még megvágjuk...

(Azért csak idézeteket közlünk, mert tapasztalat, hogy ha kommentezőket szeretnénk, akkor az ő igényeiket is ki kell elégíteni és hosszú posztot nem olvasnak annyian. Az olvasónak az az érdeke, hogy kapjon kommenteket, így tud a szerkesztőség lavírozni)

manofinca 2009.09.08. 17:37:25

Milyen idős a gyerek ,hogy most kellett sulit váltani?
A megfutamodás tényleg nem megoldás.
Nem lehet leülni és megbeszélni mi volt a probléma?
PERSZE HIGGADTAN!!!Gyerek +tanítónéni+szülő!Néha megoldást jelenthet-mindenki verzióját meghallgatni-FŐLEG a GYEREK szempontjából!

BGboss 2009.09.08. 23:27:54

jó téma... Igazság nincs. Pesten meggyőződésem nem nehéz hiperaktívnak lenni. Hol van a tér? A kert? Az udvar? Ahol mozoghat? Hol van erre idő? A gyerek fél életét székben tölti: iskolaszék, autósülés, etető szék, TV előtti szék, szoba négy fala között ülés, stb... Könyörgöm! Állandó moozgásra lettünk teremtve! Famászás, futás, ugrás, vándorlás... Csoda, hogy a gyerek ezt "követeli"???

netke 2009.09.11. 22:34:03

Mint már irtam a gyerekek sem egyformák. Néhány típusu gyermek kudarcként éli meg, ha más közösségbe kerül. Pláne, ha ez párszor megismétlődik. Egyrészt nem akar barátkozni, mert ugyis elvesziti a barátot, másrészt egyre jobban retteg attól, hogy nem fog tudni beilleszkedni egy zárt és már kiforrott közösségbe. Vigyázni kell, mert a gyerekek más struktúrákban gondolkodnak, mint a felnőttek. Fiuknak nagy szenvedés egy új közösség, mert ott már felépült hierarchia van és a többiek nagyon védik a kiharcolt helyüket, rangsorokat. A lányoknál pedig a szépségfaktor amit ellenőriznek egymáson és ha bizony veszélyt jelent az új lány, akkor meg tudják keseriteni az életét. Persze, mint irtam személyiség kérdése. Az a gyermek, aki szereti a kihívásokat, aki inkább közösségi lény, az gyorsan beilleszkedik, minden probléma nélkül, de sajnos akadnak gátlásosabb, zárkózottab, érzékenyebb gyerekek, akiknek sokféle gondot jelent egy új közösség. Vannak tapasztalataim iylenek is, olyanok is. Láttam már siró új lányt és szenvedő új fiút is. Megpróbálják maguk megoldani ezeket a problémákat, de ezek a megoldások általában nem jó irányban fejlesztik a szeméályiségüket. Rossz utakra tévednek, rossz társaságba keverednek.
süti beállítások módosítása