2009.07.27. 02:09
Kulturális érdekességek a kövérség témaköréből
A punjabi indiaiak még ma is így üdvözlik egymást: „you look fat and fresh today!”, „kövérnek és frissnek látszol ma!” (Nasser, 1988)
Az angolban a „portly” egyaránt jelenti, hogy „pocakos” és hogy „méltóságteljes. Az oroszban is van ezzel a két jelentéssel egyaránt bíró szó.
A japánok a „yuui” szót használják a „túlsúlyra, tekintélyre és hatalomra”.
A kiegyezés évében, 1867-ben a debreceni tehetős polgárok túl véznának találták az Izsó Miklós alkotta Csokonai Vitéz Mihály szobrot. Megkérték a mestert, hogy alakítsa át művét, mivel - ugye – egy valamirevaló debreceni cívisember nem lehet annyira ösztövér.
A 16. század Velencéjében a ruhát gyomor magasságában hegyesre volt szokás tömni. Ezt hívták „Libahasnak” és nagy divatnak számított.
A firenzei polgárság felső rétegének jelzője a 15. században „popolo grasso” volt, ami „kövéreket” jelent.
Egy orosz novella hőse kiheréltette magát, hogy elhízzon és ez által elinduljon a társadalmi ranglétrán fölfelé. (Montanari, 1996)
A domináns pozíciót betöltő férfiak ma is kövérebbek az átlagnál. A felső vezetői beosztásban dolgozó férfiak 64%-a túlsúlyos, a vezetői szinteken felfele haladva a túlsúlyosak aránya egyre fokozódik.
Rendkívül magas a diploma nélküli vezetők körében az elhízás.(Béki, 1986) A hozzáértés hiányát az ősi, domináns test – ugy tűnik – pótolhatja. (Forgács)
Jacques Chirac francia államfő egyszer elmondta, mekkora „hendikep” volt számára a soványsága. A választók – szerinte – a testesebb politikusokat jobban szeretik.(Haraszti, 1996)
Chirac feltételezését kísérletesen igazolni is tudták. Ausztráliában az egyetem hallgatói vendégelőadóra vártak. Attól függően, hogy professzornak, docensnek, adjunktusnak, tanársegédnek vagy hallgatónak hitték a személyt, másképp becsülték meg a méreteit, noha a személy minden esetben ugyanaz volt.
Hippokratész több, mint 2400 éves tanításai szerint az orvosnak jól táplált ember benyomását kell keltenie. A betegek többsége ma is a testes orvosra bízza rá inkább magát. (Sándor, 1968) A férfi orvostanhallgatók zöme ma is szeretne 1-2 kg-al nehezebb lenni. (Túry-Szabó-Forgács, 1989)
Spoleto hercege, a frank trón lehetséges várományosa állítólag azért nem kapta meg a koronát, mert kevéssel is beérte, pedig – jó frank szokás szerint – bőségesen tálaltak ételt elébe. A választók szemében nem lehett komoly király az, akinek nem volt farkasétvágya. (Jankovich, 1908)
Nagy ember volt ellenben a 10. században Szász Ottó, egy ízig-vérig frank király. „Mindig sokat eszik és megveti a hitvány ételeket.” (Montanari, 1996)
Azt figyelték meg, hogy valami történik a nőkkel is, ha társadalmi rangba emelkednek. Nem hízhatnak ugyan el, de bizonyos testtályaik növelésével jelölik a statusukat. Mrs. Thatcher és Lady Diana, amint rangba emelkedtek, föltupírozták a hajukat. (Du Cann következtetése 1991-ből)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Anabelle_ 2009.07.27. 11:51:51
A spártaiak egyenesen kizárták a túlsúlyosakat az állami tisztségekből.
A Magyar Honvédség 2003-ben sürgősen nyugdíjazta elhízott tisztjeit.
Hasonlóan intézkedett a vézna Arturo Enrile, a manilai hadsereg vezérkari tábornoka. Szigorú rendeletében kérlelhetetlenül betiltotta a pocakot. A kövér katonáknak 3 éven belül le kellett fogyniuk, adta hírül az MTI 1996 nyarán: „A kövérek tunyák és veszélyeztetik a szervezet jó hírét.”
Mindenesetre a mindenkori urak, főnökök és hatalmasságok igyekeztek náluk kisebb növésű beosztottakat maguk köré szervezni. Az egyetemekre kevesebb túlsúlyos diákot vesznek föl. A munkaadók nem kívánnak túlsúlyos nőket alkalmazni.
A Playboy magazin kihajtó oldalán megjelenő topmodellek – az érvényes női ideál megtestesítői – 1959-ben az átlagos női testsúly 91 százalékát, 1978-ban már csak 84, míg 1992-ben 77 százalékát nyomták.
A másik etalon, a Miss America cím győzteseinek súlya is csökkent az utóbbi 25 évben: átlagosan 2,5 kilogrammal lettek könnyebbek, miközben 2,5 centivel nőtt a magasságuk.
A nők legszívesebben megszabadulnának pár kilótól, függetlenül az aktuális testméretüktől, míg a férfiak zöme szeretne 1-2 kilóval „nagyobb” lenni. (Túry-Szabó-Forgács, 1989)